Budapest, Népfürdő utca 2.
Az alábbi kigyűjtés a kerület történetével foglalkozó különböző kötetek vagy írások adatait tartalmazza. Más címek alatt megtalálhatóak lesznek a Budapesti Történeti Múzeum régészeinek az i. e. VIII. századtól a középkor végéig tartó időszakra vonatkozó ásatások eredményein alapuló megállapításai is, levéltári adatokkal alátámasztva.
Bővebben:
Újbécs a középkori Pest egyik külvárosa volt, a várostól északra terült el, belső határa a mai Régiposta utca, Váci utca vonala volt. Előzményéről, egy Bécs nevű településről több forrás is említést tesz. Ez a Bécs eredetileg egy önálló település volt, aminek a birtokáért per folyt a pesti polgárok és a margitszigeti apácakolostor között a 13. században, majd a 14-15. században világiak kezére került. 1374-ben Bécsként, 1476-ban Bécsváraként, 1522-ben a Váci kapu Bécsi kapuként fordult elő. E mellett alakulhatott ki Újbécs, ahol az Anjou-kortól kezdve jelentős építkezések folytak. A hagyomány szerint Zsigmond ideje alatt épülhetett fel az itteni vár. Bertrandon de la Brocquiere leírása szerint Pest mellett a franciák építettek egy nagy tornyot, aminek a területe királyi kézben volt. Ennek a nagy épületnek a maradványait a Régiposta utca környékén tárták fel. Előkerült egy 28x23 méteres, 4 méter vastag falú tornya, amit falak kapcsoltak a Váci kapuhoz. Az épület feladata az volt, hogy védje a dunai révet és kikötőt, és a mai Vigadónál álló, a dunai zárólánc pillérét védő építmény is ide kapcsolódott. A 15. században a kiépülő új pesti városfalak Újbécset is a városhoz csatolták, és így a korábbi külváros egy része Pest része lett. Mátyás király idején lebontották a várat és a helyén kialakult utca mindkét oldalán paloták épültek.
Besenyő középkori település volt, ami Jenőtől északra, az Árpád-híd pesti hídfőjénél feküdt. Először a leleszi konvent birtokában volt, de a tatárjáráskor elpusztult, majd újratelepült. Lakóit 1245-ben említik oklevélben. 1268-ban Benedek nádor Besenyőn tartott törvénynapot. A 14-15. században az óbudai káptalan szerzi meg Szentlászló néven.
Szentlászló a Rákos-patak torkolatától északra elterülő középkori falu volt, eredeti nevén Besenyő. A leleszi konvent birtokolta, majd a 14. század elején az óbudai káptalan szerezte meg. Később valószínűleg a Szent Lászlóról elnevezett templomáról kapta a nevét. A falu a török dúlás során pusztult el.
Végül essék szó - ugyanebből a korból - Jenő településről. Az egyik kigyűjtés szerint az Árpád híd pesti hídfőjénél volt, egy másik forrásmunka viszont Újpest helyére teszi.
Levéltári adatok alapján:
Új-Bécs: 1268-ban IV. Béla a Nyulak-szigetéhez O-pest felül átellenben s Jenő mellett fekvő Uj-bécs birtokba a domokosnőket bevezettetni parancsolja.
Péter tárnokmester ezen polgárok ellen hozott Ítéletet az apácák részére 1281-ben. Később pedig ugyanezen évben Péter e pert barátságos úton egyenlítette ki.
Jenő: A nyulakszigeti domokosnőknek, számos igen szétszórt, zárdájuktól némely igen is távol esett birtokaik, s többrendű kiváltságos jogaik lévén, ezek körül több kisebb-nagyobb panaszaik s pereik is támadtak.
Így 1285-ben háborgattattak a dunai rév- és vámszedésben s az esztergomi érsek, Lodomér, ítéletileg mondta ki, hogy ezen rév-vámjog egyharmadrészben az ó-budai prépostot, kétharmadban pedig az apácákat illető jenői birtokhoz tartozik. Később a kolostor-főnöknő tiltakozott, hogy a parton levő apácai birtok és Jenő közti Dunát, hol az apácák régóta. révet bírtak, Budaváros elfoglalta és az átkelést malmok kikötése és czölöpök leverése által akadályozza.